2019. május 12., húsvét 4. vasárnapja

ApCsel 13,14.43-52; Zsolt 99; Jel 7,9.14b-17; Jn 10,27-30

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből.
Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10, 27-30)

A teremben jól látható helyen legyen a Szentírás, mellette égő gyertya.

MEGÉRKEZÉS – Csendesedjünk el, esetleg énekeljünk egy taizéi éneket.

OLVASÁS – Egy valaki felolvassa az evangéliumot, majd rövid csendet tartunk.

VISSZHANG – mondjuk ki azt a szót, mondatot, ami megragadott, megérintett, netán különösen zavart.

GONDOLATOK az evangéliumhoz:

Jézus ezeket a szavait a templomszentelés ünnepén mondta, ami a Makkabeusok győzelmére és a templom megtisztítására és újraavatására emlékezik – talán nem véletlen, hogy itt hangzottak el Jézus szavai.

  • Az evangélista megjegyzi, „tél volt” – jellemzi a fagyos légkört, ami Jézust fogadta. Bennem is tél van, vagy kész vagyok Jézus szavát hallani?
  • A beszéd a zsidók kérdésére válasz…”Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Én tudok-e, merek-e nyíltan és őszintén beszélni?
  • Hallgatom Jézus szavát? Követem is őt?
  • Jézus örökre pásztor akar maradni, Ő mindenkinél nagyobb. Hiszem-e, hogy Isten kezében biztonságban vagyok?

HÁLAADÁS – Mit értettem meg az Evangéliumból? köszönjem meg Istennek!

IMÁDSÁG – mindazt amire vágyunk, amiért hálásak vagyunk, amit kérünk foglaljuk össze az Úrtól tanult imádságban.

Hóbár Csaba, Orfű

kép: Pixabay

0512_shepherd-4028574_960_720